Tegnap abban az élményben volt részem, hogy Debrecenben "részt vehettem" (családdal és rokonokkal együtt) egy koncerten, amerikai Gaither Vocal Band előadásában. Na jól megfogalmaztam. =D Az indulást háromra terveztük, ami nem jött persze össze csak fél órás késéssel, de időben ott lettünk (hétkor kezdődött). A városba érve láttuk, hogy minden második kocsi, amit megelőzünk, Romániából jön. El is kezdtük lobogtatni a jegyünket, meg integettünk, aminek az lett az eredménye, hogy a másik sávban elénk jöttek, mondva, hogy "testvérek vagyunk". =D De mi is becsúsztunk más elé, úgyhogy ki lettünk engesztelve. Parkoló volt külön a kisbuszoknak, aminek mi nagyon örültünk, mert feladtuk volna a reményt kis személygépkocsival. Na egyre gyakrabban használok ilyen komoly szavakat, hogy személygépkocsi, vagy előadásában. Mindegy. A bejutásnál elég nagy volt a nyomás...képzelj el egy csooomó embert, akik mind be akarnak menni egy max 1,75 cm átmérőjű ajtón. De nem volt bodysurf, pedig nekem tetszett volna. =D (ezt nem gondoltam komolyan)
Helyelfoglalás  és háromnegyed óra várakozás után elkezdődött a szerintünk két órás koncert. Nagyon jó volt, nem egyhangú és vicces is és minden. Még voltak énekek, amiket magyarul is és angolul is ismertem. Amikor azt hittem, hogy az utolsó számot mondják be, akkor nagyot néztem, mert helyette csak a szünet jött. És mire vége lett, addigra olyan 23 lehetett. 10 perc alatt (azt hiszem) kijutottunk a Főnixből (ami a csarnok neve =D) és én pont Pintér béláék mellett mentem el. Sosem gondoltam, hogy én majd magamból kikelve odamegyek és minden izgulás nélkül autogrammot kérek egy szerintem jó előadótól. Ez nem is fog megváltozni. Vagyis nem kértem senkitől semmit az este, csak zsepit Laurától. De ő mellettem ült, szóval nem kellett hozzá bátorság. Még indulás előtt találkoztam egy jó barátnőmmel és beszéltünk kicsit, utána Renivel mentünk a cuccáért. A dugót szépen elkerültük és csütörtök 01: 08- ra hazaértünk.
Nem tudom, hogy lehet kocsiban kényelmesen aludni, de nekem még egyszer sem sikerült. Vagy lehet, hogy igen, de az biztos álmomban volt.
Ma reggel mivel nem kellett első órára menjek, mert ilyenkor nekem nincsen, tudtam tovább aludni, vagyis tudtam volna, ha nem ébredek fel és nem látom meg az órát, hogy már hét óra. Ilyen is ritkán van, hogy én ébresztek. Volt reggeli, meg koffein és az iskolában észre sem vették a karikáimat (nem a fülemben, hanem a szemem alatt, mert állítólag nem voltam olyan). Egy ideig bírtam, de utána olyan fáradt lettem, hogy ööö nemtudom. Csak nagyon elfáradtam. De még most se jobb, ezért mindjárt megyek aludni, csak leírtam amit akartam, hogy véletlenül el ne felejtsem.
See ya, God bless =D

Tegnap állatorvosnál voltunk...de nem engem kellett vinni persze, hanem Bonbont. Eléggé vicces volt. Odafele még bírta úgy ahogy az utat, de visszafele már nagyon elege lett a dobozból. Megtudtuk, hogy mi a baja, kapott szurit. Jajj, szegény. Tudom, hogy nem nekem adták, de nem bírtam odanézni. Hát nem lehet mindenki oda érte. A végén volt a poén, amin ott nem, csak hazafele nevettük el magunkat. Nem is tudom, hogy nem esett le már akkor. Anyu megkérdezte, hogy akkor ő most a fiú, vagy a lány volt. Erre az orvos: Hát én azt meg honnan tudjam???
Szóval mostmár érthető a cím. Hazafele még vásároltunk pár dolgot, de előtte bementünk Amiékhoz és végre láttam az új szép szobáját. Mátékáztunk is még egy kicsit, meg beszélgettünk, és hatra mondjuk hazaértünk. Ma még diákpolgármestert is választottunk, ééés kikapuk az egyik német dogát. A jegyet nem mondom...úgyis kitalálod. =D
Milyen lenne, ha a telefonodat csak horvát vagy szlovák nyelven tudnád használni??? Ilyesmi dilis ötletem támadt valamelyik nap. Jókat nevettem, hogy milyen szavak és majdnem magyar viccesek is vannak. De nem bírtam és visszaállítottam. Mert megjegyeztem, hogy kell. =D
Absztrakt festészet jeee. Van egy way down deep című kép. Rákereshető. Nagyon szép. Csak festeni nem tudok. De azt tud más helyettem. Mindent tudnak helyettem az emberek. Én csak azt kell tudjam, amihez tehettségem van.
Nem érdekel, hogy személyes üzenetben is ki van téve, de ide is bemásolom a linket, hogy biztos meg tudja mindenki nézni. Ezzel kelek, ezzel vagyok napközben és ezzel alszom el. Vagyis egész nap ezt dúdolgatom, és még egy vagy két másikat. És a képek is nagyon jók hozzá.
A végén még felülmúlom önmagam. Jobb lesz, ha most megyek...úgyis csak ezt akartam leírni, ha már tegnap nem menthettem el a mostanában általánossá vált lefagyás miatt. Ajjj. Mindegy. =D
http://www.youtube.com/watch?v=d61LamkXfwk&feature=related

Itt ülve egy nyugis délutánt magam mögött hagyva, finom teát kortyolva rájövök, hogy mik a jó pillanatok. Amikor nyugodt a légkör, a háttérben szól a home coming, tele vagyok palacsintával, négyes lett a töri dolgozatom, a matekot pedig még nem javították ki. Holnap hétig alhatok, és délben már itthon leszek. Kedvem sincs panaszkodni. Főleg, hogy még kaptam egy felsőt. És minden nap nagyon jó idő van.
Ma olvastam egy jó igeverset. Kicsit olyan mai hangzása van:
"Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.' Mikeás 6, 8
Ezek után elgondolkozok, hogy törvény szerint élek, meg törekszem a szeretetre, mégis mintha néha befiókoznám a dolgokat, hogy had kapjak kicsit levegőt. Hamar el szoktam felejteni, hogy valamit én aznap el akarok érni, vagy megcsinálni. A felírás jó dolog. Pár dolgot ide is kiteszek, amiket már régóta le akarok ide is írni:
Mindent amit teszek, Istenért tegyem.
Nem magától örökmozgó tehát az alkotás, hanem alkotójától válik azzá!
Mindig maradj az, aki valójában vagy!
Akié a szíved, azé az életed.

Van sok hülye hirdetés persze az interneten. Az egyik ilyen a cseles 'te vagy ennek az oldalnak a 999.999. látogatója. kattints ide'ffelirat. Jobban belegondoltam és em is lehetnék sehanyadik látogató, mert csak a hirdetést látom és nem az oldalon vagyok!!! És akkora szerencsém sosem lesz, hogyha mégis igaz, akkor egyből három kiírás is megjelenjen.

És még egy önkifejező kifejezés, amit egy énekben hallottam:
I wish I see Jesus. Ez lenne a legjobb.

És még mindig nem tudtam meg, hogy hogy vegyek fel új kategóriát. Mindegy. Ez a kedvem most nem fogja elvenni. A szülinapi délután nagyon jól sikerült. Hehh, majdnem azt írtam, hogy nagyi(n). =D Elmentünk a Csaba centerbe, ahol megnéztük volna a G- force: rágcsávók- at, de kicsit lekéstünk arról, hogy egymás mellett legyen hét hely. De nem az én hibám volt!!! Én gyors voltam, még akkor is, ha én mentem utoljára a kocsihoz. =D
Mivel filmet nem néztünk, ezért a McDonald's következett. Minden ilyen alkalom különleges, mert nem járunk mindig oda, csak amikor szülinap van, vagy egy hosszú útról jövünk haza, vagy ha van velünk kicsi, aki mindenféleképpen be akar menni. Évente tíznél kevesebbszer. És a tíz még jóval több is. Na igen. Megettünk egy csomó hamburgert, olyan 12t kábé. Megittunk összesen olyan két liter üdítőt és egy csomó sültkrumplit elfogyasztottunk. Hamar hazaértünk, de nem volt baj, mert tudtuk végezni a szokásos szombati dolgainkat...gépezés, filmezés- popcorn, és a szülinapozás (ami amúgy nem szokásos). De most szülinap- hétvége van, mert ma is és holnap is ünnepelte / fogja ünnepelni a szülinapját valamelyik kedves családtag.
A szombat a Lauráé volt. És részben a Nettié is. Torta nem volt (még) de annál több más igen. Ettünk csirkepaprikást és krumplit, vagy tésztát ízlésnek megfelelően. Volt péksüti és már nem emlékszek a többire. Vagy csak ennyi volt. =D
Vacsora után odaadta mindenki az ajándékát. Sikerült a viccem!!! Annyira komolyan elhitték, hogy négy kis kerek öntapadós szivacspapírt, vagy mit adunk nekik, hogy (majdnem) szó nélkül bontották ki a dobozt, amiben a táncszőnyeg volt, amit a nagyszülőknek ugye jobb ha nem mondunk el, mert kiakadnak, hogy hogy merünk táncolni, pedig ez csak lépegetés. =D
És már fél 11 van. Este persze. =D Most jöttünk fel. Kiugráltuk magunkat. Most jól fog esni az alvás, de a felkelést most kihagynám. Vagyis mégsem, mert holnap a bibliakörösökkel az angyalokról fogunk beszélgetni, történetet is viszek és ilyesmik.
Röviden összefoglalva: hogy lehet valakinek ilyen jó élete??? Mert megérdemelni biztos nem érdemlem meg!!!

Most meg kategóriát nem tudok felvenni...mert témába szedve jobb visszaolvasni amiket néha írok. *mööö*
Amibe ezt a bejegyzést tenném, annak a "gyűjtőneve" életünk apró örömei lenne. Ma jó kis családi, vagy legalábbis lánytesós napom volt. Reggel suli persze, de eltelt. Főleg, hogy elmaradt az első és a német utáni német óra. =D Ezután a szokásos látogassukmegazismerősöketaboltban következett, ami olyan egy órát szokott 'igénybe venni'. Woww, úgy írok, mint egy komoly felnőtt ember. De ez csak átmeneti. Hazaérkezés után nyugalom, tévézés, ebéd volt, és 18kor Netti bejött, vagyis feljött =d azzal, hogy menjünk el biciklizni a Köröshöz (ami tőlünk olyan öt percre van (biciklivel)) Felpakoltunk (polifóm, víz, édességek) és elindultunk. Felfele nehezen ment, de mentünk lefele is, úgyhogy megvolt az ellensúly. Az út is jó volt. De hogy le is üljünk a partra, olyan még nem volt. És még ott is legyünk legalább öt percet, olyan meg még tényleg soha nem fordult elő. (még egy felnőttes kifejezés- ajajj ez már kettő) Nagyon szép volt a víz, meg a környezet, meg minden, csak a szúnyogok nem illettek a képbe. Kaptam pár csípést, de ők is kaptak. =D Háromnegyedre majdnem hazaértünk, csak beugrottunk mamához, hogy ne mondhassa, hogy úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hogy hol laknak. =D Itthon pedig már sült a grillhús, amit már megettünk és naaaagyon finom volt.
Holnap sajnos nem lesz nulladik és első órám =D és dél előtt végzek, ezért hamarabb érek haza. De ennek jó hogy örülök, és az előbb csak hülyültem. *::*
Ez volt egy nap az én csodálatos életemből. Szép álmokat mindNkinek!!!

Annyira el voltam magammal, hogy sikerült jól felfújnom a biciklim kerekét. Mondjuk elintéztem volna, hogy a "szép csajoknak ingyen" felirattal rendelkező szerelőnél öt másodperc alatt megcsinálják, de kellett a tapasztalat. Ma suliztam, és találkoztam Nettivel is, aki haza akart velem jönni. Persze nem gyalog, hanem a hátsó ülésen. Úgy örülök, hogy ma kedd van. Kinyitották a lakatot, addig én felvettem a táskám. Mikor kiszedtem a biciklit arról a helyről, amire reggel elég nehéz volt rátalálnom, mert a piactól pár méterre van és ma piac is volt, ültünk volna fel, amikor észrevettük, hogy a bicikli kereke tropa. Jót hümmögtem, hogy hogy lehet, mikor reggel még keményebb volt, mint a bicepszem. De ezek szerint csodák ma is történnek...vagy csak belementem valamibe... ami éles volt és kivágott. Na jó. Haza kellett gyalogolnunk, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Mondjuk fellélegeztem, amikor beértünk az utcába. Most pedig hiába van meg a lakatom, meg a kulcs is hozzá, el kell menni a szerelőhöz, ha csütörtökön megint hétig akarok aludni. Majd talán holnap. =D
Addig is álmodom a hibátlan bicikliről és megpróbálom magamból a legtöbbet kihozni. See ya. Bye.

Ma reggel megint nem úgy mentek aa dolgok, ahogy szerettem volna *smiley* A régen várt lustálkodás megint elmaradt, mivel nyolckor már tekertünk is a piacra, hogy vegyünk pár dolgot a nagy vacsorára, ami igazából nem is vacsora, hanem az idő szempontjából nézve uzsonna volt *smiley*
Kicsivel 12 előtt elkezdtünk főzni, mert Netti nem bírt várni még negyed órát. A lelkesedés a szemében (vagy hol szokott lenni) annyira látszott rajta, hogy este nem is bírt csak 23kor elaludni *smiley* Én akkor már biztos forgolódtam és megint valami hülyeséget álmodtam, amire persze nem emlékszek, mert hogyan is emlékezhetnék, mivel olyan vagyok, mint az ötven első randi c. filmben 10 másodperces Tom. (de annyira azért nem vagyok vészes, csak néha)
Három fogás, négy óra alatt??? Ehhez is tehettség kell...olyan sokmindent csináltunk, volt, hogy két dolgot is egyszerre. Mondjuk hogy el akarsz venni valamit az asztalról és közben kavarsz valamit a gáz fölött. De csak sikerült. Nem úgy, ahogy akartuk, de majdnem.
Ugrok most arra a részre, amikor már mindent végigettünk: salátát, Csirkét, aki franciasalátának képzelte magát, csillogó csokicsodát... de hiába volt jó ülni egy kicsit, a mosogatás nekem maradt. De úgy látszik, hogy jót tett az a négy óra, mert még vidáman kezdtem neki...hiába: már túl nagy vagyok ahoz, hogy csak úgy elmenjek a rendetlenség mellett (de azért néha, egyszer-egyszer, ritkán, időközönként megtörténik) Olyan hat körül már reménykedtem, hogy vége lesz, mert egyre többet láttam az asztal úgymond aljából (de nem is tudom, hogy mit írhatnék helyette). És csak sikerült befejezni. A hátam mondjuk már eléggé nyafogott, de akkor is megcsináltam. És ahogy befejeztem, elkezdtem pakolni mindenhol. Tiszta ruhát, játékokat, mindenféle papírt. A többiek meg rám vártak, hogy kész legyek, mert mentünk is egy utcával arrébb nagymami :) szülinapjára. Utána itthon szépültünk egy kicsit és most jó illatú vagyok, meg jóllakott és boldog, hogy sok kis örömpillanatom van.
Holnap angol szóbeli examination. Fura, de várom. Szeretek beszélni, de hogy angolul, arra csak nemrég jöttem rá. Szegény lányok ki vannak borulva, hogy mit fognak mondani. Az a rossz, hogy nem tudok mit mondami nekik ilyenkor. De azért milyen lenne, ha minden helyzetben tudnék mit mondani. Nem vagyunk egyformák. És ez fantasztikus *mosolyog a kifejezésein* Máshogy élünk meg dolgokat, mások az érzéseink ugyanolyan helyzetben, mások a reakcióink, mást szeretünk enni, hallgatni, nézni, .....
Ennyi lett mára. Aki a végéig elolvasta, annak egy naaagy mezei pirospont (by Gellénné Körözsi Eszter)

Milyen érdekes!!! Be tudtam lépni. Ez mostanában elég ritka és ünnepélyes alkalom. Valami biztonsági tanúsítvány lejárt, ezért nem engedte meg a fenti gép, hogy 'felugorjak'. A siker örömére még a szöveg is szines lett *pff*
Olyan sokmindent felejtettem el azóta. Minden nap kétszer is feljöhetnék, de azért annyit nem akarok gép előtt lógni, mert így is tudom, hogy sokat szoktam ülni (magamhoz képest).
Megtaláltam a számológépemet. Igaz, hogy elfelejtettem ráfordítani valamelyik délutánomat, de amikor utolsó kétségbeesésemben a könyvesszekrényem mélyére nyúltam, megtaláltam. Ilyen egyszerűen. Bárcsak mindent így találnék meg!!! *sigh*
Készülök a vizsgákra. Ezért kaptam két egész iskola nélküli napot. Nem mintha lenne miért bejárni. Csak fizikából írtak ma témazárót...őszintén örülök, hogy megmenekültem egy nem éppen jó jegytől...mert már írtam, hogy nem vagyok egy fizikus lélek.
 De tesis sem!!4 Húúú, én azt hittem, hogy vége mindennek. Lábaim kivoltak. Szerdán Körös- kört futottunk (ami önmagában elég). Olyan 850 méter hosszú. Fogjuk rá. És utána még bepótoltam a fekvőtámasz és négyütemű- felmérést. Sikerült 15 soványat kiszenvednem magamból. Hát az olyan fekvőtámaszt sem oktatnák sehol XD A négyütemű azért jobban ment. 21 egy perc alatt. Egyet még sikerült kifacsarnom magamból. Utána olyan könnyűnek éreztem magam. Nem mintha nehéz lennék. A magam módján persze az vagyok (magamnak főleg)
Megtaláltam a megoldást a hajamra...Szép hullámos fürtök hajcsavaró és nélkül??? Mert lehetséges. De nem írom le : p

Hát hihetetlen, ami ma volt. Mondhatom, hogy nem volt szabadidőm. De nem is bánom igazából, mert ha bármi is kimaradt volna, sajnálnám nagyon. Először is reggel felkektem. Woww. Sikerült kimásznom az ágyból és kiporszívózni az emeleten. Na ezért érdemes volt felkelni. De szép rend lett fent, mint máskor. Vagy legalábbis elfogadható. Később kimentünk a bapti táborba *smiley* ahol röpiztek, UNO-ztunk, beszéltem/tünk, zenét hallgattunk. Valahogy eltelt az a pár óra is. Gyorsan hazajöttem enni utána és lezunyahozni (igenigen, Beni 'beszólásai' elfelejthetetlenek). Babáztam még egy kicsit és a család kereséséből sütievés lett. *smiley* Ahogy eljött a fél 5 (vagyis a 16 óra 30 perc) elindult a kicsi kocsi tele lányokkal Csabára, hogy megnézzék a "júú, mit is??"rafting.....rodeóóó...áááááá, a rally show-t. Ilyet! De azt tudtam, hogy r- el kezdődik :P Szóval izgalmas, meg érdekes, meg idegtépő meg balesetes volt (még szerencse, hogy csak a hatás kedvéért csinálták a sérültet). júúúúúú...-kis idő eltelik- ...megvagy!!! Csak egy nagy pók volt. Szóval telefon nem volt nálam, ezért nem tudtam képet csinálni, de rájöttem, hogy nem is baj, mert a neten találtam képeket:
Na ezek után mondják, hogy a lányoknak a konyhában a helyük. Naaagyon élveztem. Ha most nem tudnék írni, az talán azért lenne, mert beleültem volna a kocsiba, amelyik két keréken ment. Végig bírtam állni, amin meglepődtem. De néha mondjuk legugoltam, felálltam, letérdeltem, de végig bírtam állni *smiley* Nem szoktam nézni a cobra 11-et (és ez itt nem is a reklám helye), de szivesen nézném ezután. Csak az a bibi, hogy vasárnap nem igazán szoktam tévét nézni (mostmár hétköznap sem olyan gyakran), és nem tudom, hogy mikor adják. A legszebb az volt az egészben, hogy a pénzt, amit ezzel kerestek egy kisfiúnak gyűjtik, akinek őssejtbeültetésre van szüksége, mert izomsorvadásban szenved. Örülök, hogy ebben én is benne lehettem (apa munkjáját tekintve, aki nem, nem kaszkadőr). Szóval az adrenalin megvolt 18 30-ig. Utána szép lassan normál szintre 'esett' vissza. Mikor hazaértünk, mentem/ mentünk vissza a többiekhez, akik már az alkalom végénél jártak. Kell ma a bátorítás az embereknek. Nem élhetsz kedved szerint, mert ha nem teszel valamiért, nem harcolsz érte, akkor nem is igazán van miért élned. És saját erődből sem tudsz küzdeni a céljaidért, hanem Annak az erejével csak, akitől az életed kaptad. És most nem a szüleidre gondolok. Hát képes lennél elhinni, hogy ez az ezerszínű világ, amiben maga az ember is csak egy kis porszem (méghozzá nagyon bonyolult porszem) egy robbanásból, vagy porból keletkezett??? Csak annyit mondok, hogy

Amikor rájössz, hogy milyen kis semmi vagy a világegyetemhez képest és hogy te a sok problémáddal csak egy kis pöcök vagy a végtelenségben, megérted, hogy az embernél, és ezzel együtt mindennél van valami hatalmasabb. Erő, vagy munka, vagy hatás, nevezd aminek akarod. És én az életemen tapasztalom, a nehézségekből tudom, hogy Isten mindig velem volt, és ő tudta, hogy nekem milyen problémám van. Aki tökéletes összhangban világot és embert teremt, az hogy ne ismerné a hajam szálainak számát, hogyne tudná, hogy mivel küszködök, hogy miért vagyok boldog, vagy miért sírok??? A legjobb az, hogy nem kér lehetetlent, mert ő már megtette az első lépést feléd. Lehet, hogy már hallottál a keresztről, meg hogy feltámadt(amivel végleg legyőzte a gonoszt), de csak akkor látod meg igazán, ha saját magadon tapasztalod. Amikor megérted, hogy azért tette mindezt, hogy helyreálljon az életedben a béke (és ez nem azt jelenti, hogy nincsen több problémád), és szabad legyél a régi céltalan életedtől, akkor lesz értékes a számodra az áldozata. És ha ezt igazán eldöntötted és kitartasz mellette, akkor öröm lehet a szivedben, mert van valamid, amit soha senki nem tud elvenni tőled. Az életed új fordulatot vesz (még ha nem is veszed észre, a körülötted élők a hozzáállásodon látni fogják minimum) és olyan dolgok lesznek értékesek a számodra, amit a világ eldob magától. Ezt közvetítik a keresztények ma.

1. Győződj meg róla, hogy rendben van a hajad...nem kócos, meg van fésülve, stb...
2. Keress magad mellé egy felnőttet...ha te már az vagy, akkor se bízd el magad
3. Válaszd ki, mit szeretnél csinálni
4. Olvasd el a receptet...a végéig...az elejétől
5. Nem muszáj mindent úgy csinálni, ahogy a könyv írja...de ha túrótorta helyett muffint csináltál, akkor érdemes átgondolni, hogy mit csinálhattál rosszul
6. Sose felejtsd a (jelenesetben) sütit a sütőben (nehogy másnap jusson eszedbe, hogy benne hagytad)
7. Ha kész vagy mindennel, mosogass el
8. ha elolvastad az előző hét pontot, akkor már egy kis tapasztalatot is kéne szerezned, nem?

lehet, hogy könyvet kellene írnom.......néha olyanok jutnak az eszembe, hogy kár lenne nem leírni *smiley*

*mejegyzés: a leírtak megtörtént, vagy sajnálatos módon nem megtörtént események, amik nem egy idöben történtek, de sokmindenkivel előfordulhatnak, vagy nem fordulhatnak elő

Ma olyan jó volt... a suli mondjuk nem szokott az lenni, de néha azért van egy-két jó pillanat. PILLANAT. Ma mondjuk azért voltam hepi, mert megoldottam életem első exponenciális egyenletét. Annyira odavoltam, hogy onnantól az egész napom be volt ragyogva. Még akkor is, ha holnapra két dogára kellett készüljek. Nem jó dolog ez a matek...de nem tudok mit csinálni...csak átvészelem valahogy.

Pudingot főztem. Most végre csomómentesen. De általában a csokisat bénázom el, és ez most vaníliás volt. Finoom

Már mondhatjuk, hogy régen írtam. De azért nem felejtettem el, hogy azóta történtek dolgok, amiket érdemes leírni!
Kezdjük azzal, hogy most egy hétig nem vagyok hajlandó iskolába menni. Nem mintha kellene
Itt az ősz, itt van újra. De miért van ilyen hideg? Annyira fázom. Már szinte kocognak a csontjaim, vagy hogy kell mondani.A mellényem meg egy számmal nagyobb, úgyhogy az alá meg befúj a szél. De a jó, hogy kocsival megyünk suliba, így megspóroljuk a fülfájást
Itthon lenni jó. Mosogatás, portörlés, városbantalálkozás, minden szóba jöhet.
Vasárnap Mágoron volt az alkalom. Jó hely volt a gyerekeknek játszani. Kezdek belejönni a nevelő szerepébe.

Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes.
	Albert Einstein

Jó azoknak az embereknek, akik ilyen okosakat ki tudnak találni. Rám is rám jön néha, de ennyire jók nem jutnak eszembe.
Okos vagyok (néha) Elég jó jegyeim vannak. Csak ne lenne magyar óra (vagy nehéz anyag).
Szeretem a roller coaster nevű játékot. Csak ne lenne olyan nehéz túlvinni a pályákat!
A múlt héten minden nap olyan igeverseket olvastam, ami megerősített az elhívásomban. Ez jó dolog, hogy tudod, minek szenteled az életed, vagy esetleg kinek. (Miért nem bír mindenki várni, amíg találkozik az igazival?- mellékes )
Vissza tudom fogni magam! Két dologban is látszik:
1. Leálltam a sütievéssel- persze csak egy időre ( szegény anyu aggódik, hogy kórházba kerülök)
2. Ma, mikor a városban voltunk Dinával és Amival, kibírtam, hogy ne költsek pénzt (pedig megtehettem volna). Mezei pirospont nekemm!!!

Ne vállalj több gyereket, mint amennyi ablak van az autódon.
	Erma Bombeck